Megtelepedési szerződés, iskola építése

A megtelepedési szerződés alapján a letelepülők jogosak református templomot és iskolát építeni. Az ideiglenes templomot még abban az évben elkészítették fából, s ezt hamarosan iskola létrehozása is követte. Sajnos erről az iskoláról nincsenek adataink, de bizonyos, hogy működött, melyet Egyed Antal: Összeírás és korrajz Tolna vármegyéről 1828. c. munkája is igazol, melyben ezt olvashatjuk : ” Duna-Szent-Györgyön nyilvános intézeteken kívül nincs egyéb, mint helybéli falusi oskola.” Nemes Ferenczy Mihály hadnagy (bíró) közlése alapján a tanulókról ezt jelenti: ” Közönségesen télen és nyáron is ezen helységben járnak oskolába férfi és leánygyermekek, 150-en.” (A lakosság száma ekkor 1985 volt. )

A fatemplom és az iskola is tűzvész áldozata lett. Ezután az oktatás valószínűleg szintén ideiglenes épületben folyhatott,

Fölépült a 3 tantermes iskola, tanítói lakással. (Ma Rákóczi u. 113. alsó tagozat épülete.) Az új iskola első rektora Ballabás Bálint volt.

A három tanterem hamarosan kevésnek bizonyult, mert 1906-ban csaknem szemközt a 3 tantermes iskolával új iskolát építettek, 1 tanteremmel és szolgálati lakással. Ma ebben az épületben is az alsó tagozat működik, 4 tanteremmel. A tanulólétszám növekedésével kibővült a tanítói létszám is, kiknek nevét érdemes megemlíteni: Ballabás Bálint elköltözése után Szabó Gyula lett az utódja, továbbá Bocsor Géza, Szabó József, Ekly Mária, Vincze István és Marosi Gyula tanított a református iskola két épületében, egészen az államosításig. A római katolikus iskola a 30-as évek elején szerveződött. Tanítói Kápolnási József és Resz Antal voltak. 

1948-ban megtörtént az iskolák államosítása. Ekkor a református és római katolikus iskola is állami irányítás alá került. Az egyházi iskolák idején 3 épületben (5 tanteremben) folyt a tanítás. Minden iskolai épületben volt szolgálati lakás az egyházi tanítóknak, rektoroknak. A tanulói létszám növekedésével egyre több tanteremre volt szükség. Ezt rövidtávon szükségtantermek igénybevétele tette lehetővé. Ezeket a teremigényeket államosított épületek használatba vételével oldotta meg a helyi tanács, később szolgálati lakásokból is tantermeket hoztak létre. A községben szétszórtan található szükségtantermek sok gondot jelentettek a nevelőmunkában, de a fűtésben, takarításban is. Elodázhatatlanná vált egy új iskola építése.

1961. szeptember 3-án került átadásra az emeletes iskola, a Várdomb utcában az intézmény mai központi épülete. Az épület széles társadalmi összefogással készült el: a TSZ gépekkel, a lakosság segédmunkával és fogatokkal segítette az építkezést, a tanulóifjúság pedig a téglahordásban és a cseréprakásban segédkezett. A 70-es években sok volt az osztályozatlan cigánytanuló. Ennek felszámolása érdekében 1976-ban létrejött az általános iskola hétközi diákotthona, amely később óvodai részleggel is bővült.
A 80-as évek közepén bővíteni kellett a központi iskolát, melyet a tanulólétszám növekedése miatti párhuzamos osztályok indítása indokolttá tett.

1983-ban létrejött az Általános Művelődési Központ nevű integrált intézmény melynek részegységei voltak:
– 8 évfolyamos ált. iskola 16 tanulócsoporttal,
– 4 napközis csoporttal,
– 3 óvoda 3-3 óvodai csoporttal,- művelődési ház,
– napközi otthon, konyhával,
– könyvtár,
– diákotthon

1988-ban a II. Sz. Óvoda épületében üzemelő korszerűtlen, zsúfolt konyha helyett elkészült az új konyha, ebédlővel.
1998-ban megszűnt a cigánykollégium, mert a cigánytanulók száma jelentősen lecsökkent.